Valamelyik bulgárföldi tízemeletes tetejéről készült a kép. 1979. Az a bizonyos elképesztő szám: 30 ezer néző. A nagy menetelés tanúi. Amikor 8 embert adott Diósgyőr az olimpiai válogatottnak. Amikor a magyar labdarúgás fellegvára és egyben reménysége voltunk. Az ember most is beleborzong, ha felidézi Fekete Laci, Tatár Gyuri, Borostyán Misi címeres mezben lőtt góljait.
És milyen keserű kimondani, hogy az egykori góllövők közül ketten, tragikusan korán távoztak az élők sorából. A kép hátterének kéményei sem füstölnek többé.
De valami él! A remény, hogy a - harmincezer szemtanú lelkében élő -csoda megismétlődhet . Hogy az elmúlt évek minden keserűségéért némi kárpótlást kapunk! Hogy megéljük, amint beteljesülnek az alapító Vanger Vilmos szavai: Hiszem, hogy győzni fogunk és egyszer mi leszünk a legnagyobbak!
