HTML

tűzköves

Barbarikumi történetek

Friss topikok

Linkblog

Vigyázzatok a hagyatékára!

2015.09.24. 23:08 Tűzköves

barna_gyuri_nekrolog.jpgMég nem tudom felfogni, hogy nem vagy, ezért nem tudom most elmondani, hogy milyen volt az egykori „Tokaj-étterem”, hogy is szőttél bele Miskolci Varietét, értelmiségi és menedzserklubot. És azt sem tudom elmondani, hogy milyen érzés volt először kézbevenni a Dobrossy Pistával írt könyveteket.

Most csak tárgyaid, gyűjteményed jutnak eszembe. Egyszerűen csak arra gondolok, hogy felfelé lépkedek és a lépcsőkről a régi Miskolcz fényképei néznek fel rám. Hogy aztán benn az irodád előterében aszúszemekként függjenek a falakon az eredetiek. Képeslapok százai, tán ezrei. A magyar kir. honvédségnél rendszeresített oldalkocsis motorkerékpár felett. A félhomályban. Ahol a háttérben kollégáid dolgoznak, láthatóan szokva a csendhez, a fegyelemhez.

Te, mint mindig észrevétlenül bukkansz fel, hogy irodádba tessékelj, ahol aztán … tátva maradt a szám. A számtalan kegytárgy, orsó, guzsaj, függöny, hímzés, oklevél között hirtelen egy új, általam még ne látott szerzeményen akad meg szemem. Nyugtázom, hogy továbbra sem állt meg a gyűjtés.

- Miben állhatok uraságod rendelkezésére? – kérdezed fanyar mosollyal, miközben helyet mutatsz a széles faasztalhoz tolt festett lócán. A vendég pedig lenyűgözve a hely különlegességétől legtöbbször mesél, vagy - ha elég okos - hallgatja egy bölcs ember világos mondatokban megfogalmazott véleményét a mai világról és szereplőiről. Ám a legjobb az, ha megkérdezed: - Nincs kedved körülnézni egy kicsit?

És ilyenkor elkezdődött az időutazás. Idegenvezetővel. A ma csak „leretrózott” közelmúlt tárgyai között az ember felidézhette saját és szülei gyermekkorát. A lavórt, a vezetékes rádiót, vagy a varázsszemes világvevőt. Oklevelek, úttörő egyenruhák, az akkortájt még sokat érő zöld tízesek és piros százasok, Lenin-szobrok és Rákosi festmények között megláthatta gyermek önmagát. Aztán, amint végiglépegetett az eredeti tárgyakkal berendezett szatócsbolt, asztalosműhely, varroda tárgyai mentén hirtelen margarétafejes írógépekbe, varázslatos sárgaréz mikroszkópokba, távcsövekbe, eredeti festett vetített képekbe ütközött. A legcsodálatosabb pillanat persze az volt, amikor egyszerre csak kinyílt egy ajtó és a fények Kárpát-medence leggazdagabb népviseleti gyűjteményére ragyogtak. Rágondolva, még ma is színek, formák megnyugtató kavalkádja kavarog bennem és a büszkeség, hogy ide születtem…

Nem folytatom, hiszen ilyen séta többé nem lehetséges. A tragikus hír tudatosítja bennem, hogy olyan embert ismerhettem, aki különleges képességekkel rendelkezett: meg tudta állítani az időt! Akárcsak Hóra mester Michael Ende világhírű regényében a Momo-ban. Azt az időt, amit egy kísérteties társaság, a szürke urak csoportosulása egyre inkább elrabol az emberektől, akiknek aztán egyre szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz a jelenük, és idegenekké válnak önmaguk számára is. Hóra mester a különleges képessége révén le tudta győzni az emberiség kirablóit. A regényben.

De ez a győzelem neked, Barna Gyuri, itt és közöttünk: megadatott! Szenvedélyesen gyűjtött csodás tárgyaid környezetében ott van az Erő. Amitől az emberekhez percekre, vagy épp órákra visszatér az az idő, aminek hiányától annyira szenvednek. Hihetetlen teljesítményed láttán elhiszi az ember, hogy reménytelenül betegnek tűnő világ talán mégis gyógyítható.

Nyugodj békében! Nem éltél hiába!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tuzkoves.blog.hu/api/trackback/id/tr217819538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2015.12.13. 16:25:45

IMA

Add meg Uram a gazembereknek!
Gazemberségükre ráismerhessenek!
Önismeretet, valós szégyenérzetet,
Átélhessenek ők is, mint becsületesek!
Gyötörje őket a felismerés!
Aljasság, még nem ész!
Ugyan jövedelmező lehet!
Embernyi ember, nem tesz ilyet!
Minden élő, ugyan élősködő!
Ganajtúró bogár, trágyát görgető!
Ember névhez, tán több kéne!
Zsidók ősi uzsorás dicsősége,
Vagyonban eredményes ugyan lehet
Megérdemli az élősködő nevet!

Toldi ma

Ég a gyűlölettől, a kopár szik sarja,
Kókadt kommunisták, legelésznek rajta!
Nincs egy becsületes, messze vidéken
Ki igazat mondana, róluk, nékem!
Irodák hűvösében, tíz-tizenkét szolga
Serényen az ország vagyont lopja!
Hortyog, mintha rendjén menne dolga,
Mai napra esőt, már szorgosan ellopta!
Hely pedig üresen, vagy félig rakottan,
Privatizációs szekerek várakoznak ottan!

Ösztövér ÁVH-ás, hórihorgas hefti,
Ellenfelet ment ki, újra, laposra, verni,
Mélyen néz elgyötört szemébe,
Most már tőle, végre újra fél-e?
Válúnál az őrök, szomjasan delelnek,
Enni adjanak –e „ezeknek”?
Vagy hagyják, éhen dögleni?
Becsületük azt is engedi!
2015. o4. 20

2015.12.13. 16:31:29

Karácsonyi vers

Közeleg a karácsony
Nincsen kalácsom,
Nincsen kenyerem,
Nem tudom mit eszem,
Hol hajtom le a fejem
Rendőr jön, számon kéri,
Hogyan merek, én így élni?
Meguntam a palotát,
Azt másnak adtam át!
(Láttál nagyobb marhát?)
Itt kempingezek a parkban,
Eszement, jó dolgomban?
Mégis, mit képzel,
„hatalmas” észével?
Mert neki van állása,
Neki ez a munkája
Elüldözzön hamarjába!
Üldözze a szabadot,
Kinek nem szabad ott,
Parkban, padon aludni,
Mint urainknak hazudni!
Ez mennyire jó világ,
Polgári mennyország!
2011 dec.

Az őrült tengerész

Háborgó tengeren, tomboló vész
Törékeny bárkáján, részeg tengerész
Veszett táncát járja, hullámok hátán,
Vele örül, és rajta röhög a sátán!
Hajója széttört rég darabokra
Ő rábíz mindent, a habokra!
Mi leszakadt róla, vesszen!
Csak a kormányos, Ő lehessen!
Inog, bukdácsol, recseg a bárka,
S Ő nem bánja, hogy ez a hazája!
Élete még a megmaradt padló,
Haláltáncát járja, a megtépett hajó!
Ha roncsait pusztulni hagyja,
Elpusztul végül, e kicsinyke haza!

1986. 06. 20.

Látomás 1987-ből

A válság tovább éleződik
A hazugság lelepleződik,
Teóriák dőlnek halomba
Rohanunk a forradalomba.

Kötvényes finánctól retteg,
Nyugdíjas kenyeréért reszket.
Rendőr int nyugalomra,
Rohanunk a forradalomba.

A kezdet a világ válsága volt,
Álpróféták, ma szerencselovagok.
Munkára biztat a lomha,
Rohanunk a forradalomba.

Magyar Macbeth

Zúg a fülébe, ítélet harangja
Akkor is, ha csak ő hallja!
Tépett idege, helyet nem lel
Ajtó mögött, gyilkost képzel!
Félszét szolga, sehogy nem érti,
Magas a gyilkos logika néki.
Tettének súlya, egyre nyomja.
Néki járna, az, az akasztófa!
Nyomja, kínozza, gyötri,
Nem hagy nyugalmat neki
Azt napot, soha nem felejti,
Saját tettét, egyre rettegi!
Elűzné hát az, idegent,
Békét lelhetne, ide bent!
Szeme zavaros, arca ráng,
Fél egyszer a bumeráng,
Egyszer, fejére visszaüt.
Gyilkost keres mindenütt!
Jogát a nép visszaveszi,
Azt vérén, keresztül teszi!

"Tábornok mutat jó példát,
Megleckézteti elvtársát,
Megmutatja: ő nem viccel,
A szájába belevizel."

"Kádár bunkó, de nagyon tanulékony, intelligens, mint egy csatornapatkány – jellemezte őt Kornis Mihály –, rettentően ebbe a XX. századi börtönállamvilágba, latrinalétbe való figura (volt); mintha Jaroslav Hasek legnyomasztóbb kelet-európai rémálma öltött volna alakot vele: a szimpatikus smasszer..."
„az 59 évvel ezelőtti gyilkos sortűz minden ok és provokáció nélküli borzalmas tett volt“.Egerben
A szónok felidézte, a forradalmat és szabadságharcot a világ legnagyobb, túlerőben lévő hadseregének szuronyaival és lánctalpaival sikerült leverni. A hatalomra került bábkormány és pribékjei pedig „ocsmány, aljas, Haynaut megszégyenítő megtorlást kezdtek országszerte” – tette hozzá.
süti beállítások módosítása