A kőleves meséje jutott eszembe arról, hogy elkezdődött az iskola. Miskolcon is. Akárcsak az egyszeri vándornak, bizony főhet a feje az intézmények igazgatóinak, miből főzhetnek levest, mert csak az a bizonyos kő áll rendelkezésükre. A fenntartó önkormányzat meg annyit tesz, hogy alig burkoltan megfenyegeti őket: - Oldjátok meg, különben repültök! Piszok erősnek érzi magát a hatalom.
Naponta bizonyítják, hogy nem viccelnek. Az Avasit már lefejezték, de a Földes, a Földes keményebb diónak ígérkezik. A mese ismerős, a módszer is: izomból megoldjuk! Kicsit bonyolítja a helyzetet, hogy a neves gimnázium - a napokban megjelent központi statisztikák szerint - változatlanul az ország legjobb intézményei közé soroltatott. Hazudtak tehát, amikor azt állították, hogy a korábbi igazgató munkája miatt „csökkent a színvonal”. Ez az ő oldalukról nézve nagy baj, mert legfőbb adujukat elbukták.
No, persze tudjuk, hogy a mai miskolci vezetést ez egyáltalán nem zavarja. A korábbi igazgató ugyan újra pályázik, de különös módon az utolsó pillanatban felbukkant egy újabb jelölt. Vezetői gyakorlata nincs ugyan, de rendelkezik mindenféle papírokkal. Egyszer el kell kezdeni! Hölgyről lévén szó a korát nem említem. Pályázatáról azt mondja el, hogy ugyanazt akarja, ami eddig volt, csak jobban. A legérdekesebb persze, amit a névadóról mond: „Széleskörű tájékozódás után lehetne csak belekezdeni egy névváltoztatásba, de egy új igazgatónak nem ez kell, hogy legyen a legfontosabb feladata”. Itt van a kutya elásva, végre találtak valakit, aki kompromisszumkész. Akit nem köt a mai és öregdiákok, valamint széles köz véleménye. A jelölt persze határozottan tagadja, hogy őt a jelenlegi városvezetés kérte volna fel. Nyilatkozik is, hogy „a diákok, szülők kérték, hogy pályázzon”. Feltehetően azok közül, akik kívül estek a 40 ezer aláírón.
A szeptemberi igazgatóválasztás tétje tehát igen nagy. A nagy kérdés, hogy kicsinyes bosszújuk beteljesülése érdekében, megalázzák-e újra a város szimbólikus értékű gimnáziumát és a város értékeit féltő közvéleményt is egyben? Avagy győzedelmeskedhet-e a józan ész a városban?
Két év után, ideje volna!
