Kevés élőlénynek adatik meg, hogy még életében szobrot kapjon. (Az emberek közül leginkább az öntömjénező paprikajancsiknak. Ám ezeket a modellek halála után rendszerint gyorsan ledöntik.) Nem tudni már, kinek az ötlete volt, hogy Mancsnak szobrot állítsunk. De a fiatal szobrász, Szanyi Borbála alkotása úgy született, hogy a szándék találkozott a köz véleményével is. Miskolcon egyértelmű volt: ha valaki, akkor Mancs végképp megérdemli!
8 évvel a szoborállítás és 6 évvel halála után idézem fel a nagyszerű élőlény sorsát.
„Születésekor 11 testvére volt az alomban. Hathónapos korában gazdája észrevette, hogy egyik hátsó lábát nem használja rendesen. Az állatorvos megállapította, hogy csontfeje nem fejlődött ki rendesen. Gazdájának, Lehóczki Lászlónak azonban sikerült fél év alatt egy házilag átalakított szíjkengyel segítségével korrigálnia a fejlődési rendellenességet. A nehéz kezdet után különleges képességei hamar kitűntek. Ezek egyike a Lehóczki család gyermekének kisebb óvodai balesete. Erről a család úgy értesült, hogy Mancs a gyerekágyon ült és ugatott. Amúgy be nem ment volna a gyerekszobába. Jelezte: baj van! Ezután csörgött csak a telefon. Az óvodából hívták őket.
Aztán megkezdődtek a bevetések. Gazdájával, több sikeres mentőakcióban is részt vett, Salvadorban, Indiában, Tajvanon és sorolhatnám ... „Igazán híressé az 1999. izmiri földrengés tette, amikor egy hároméves kislányt mentettek ki a segítségével a romok alól, ahol már 82 órája tartózkodott.” Az egész város büszke lehetett, amikor a világ nagy tévéstársaságai szétkürtölték a magyar mentőcsapat szívbemarkoló sikerét. A drámai képeken pedig ország-világ olvashatta a mentők hátán büszkén viselt MISKOLC feliratot.
Sokszor vetették be árvizeknél, vízi mentésnél. Számtalanszor adtak hírt arról a tudósítások, hogy segítségével tudták megadni embereknek a végtisztességet. Sok-sok sikeres bevetése minden idők egyik legjobb magyar mentőkutyájává tette. 2006. októberében őt is elérte a végzet, tüdőgyulladást kapott és elpusztult; gazdája a nyilvánosság kizárásával saját kertjében temette el.
Az ezt követő napokra sokan emlékezünk, belvárosi szobra valóságos búcsújáró hellyé vált, ahol miskolciak ezrei rótták le mécseseikkel tiszteletüket teljesítménye előtt. Így van ez ma is, csaknem mindig meggyújtja valaki az emlékezés lángját.
A szobor azt a megrendítő pillanatot ábrázolja, amikor Mancs embert talál! Talán ezért is ennyire szerethető a bronzba dermedt életmentő élethű alakja.
Különösen egy olyan korban, amikor már az emberek is megtudták, milyen nehéz: embert találni! A szó igaz értelmében.
