Miklós bácsi már életében legenda volt. Fejből tudta a város elmúlt hatvan évének minden elmesélésre érdemes történetét. Az egykori jeles sportoló ezeket azért ismerte, mert vagy ott volt a történés helyszínén, vagy neki mondták el elsőnek. Ő volt ugyanis a városi fürdők vezetője, jó emberöltőn keresztül. Azt ugye a rómaiak óta tudjuk, hogy a dolgok hol dőlnek el.
Ha van nótafa, akkor ő mesefa volt. Csak belekezdtél egy történetbe, de máris abbahagyhattad, mert neki a te sztoridról eszébe jutott valami. Így aztán inkább elhallgattál, mert magad is érdekesebbnek tartottad, ha őt hallgatod. Több száz igaz meséje kering ma is a városban, sokan őrzik és terjesztik baráti társaságokban. Könyvet lehetne írni belőlük.
Halhatatlan humora előtt tisztelegve, néhány személyesen hallott, „csípőből jövő” bölcseletéből idézek.
"- Tudod fiam, a szauna olyan, mint az abált szalonna. Az egyiktől mi purcanunk ki, a másiktól a finnek."
Olimpia idején tévét néztünk. "- Én nem értem, hogy fiatal emberek mit nyafognak annyit az időeltolódás miatt. Kimentem Amerikába a bratyómhoz. Már a reptéren elkezdtünk inni és ittunk másnap estig. Aztán aludtunk egyet és reggel felkeltünk. Ennyi."
Egyszer egy névnapon, már elég sok mindent megittunk, amikor megjelent pár üveg 4éves ófurminttal. - De, Miklós bá! Bennünk már van konyak, pálinka, sör, most erre bor??? Válaszát örökös jótanácsként vésse a fejébe minden szilveszterezni induló derék magyar ember: - Gyerekek! Mindenre lehet mindent inni ! Egy kivétel van: az oltatlan mész!
E nemes gondolat jegyében kívánok boldog új esztendőt minden kedves Olvasónak!
