Miskolc mindig is a különös ötletek városa volt. Amikor az egykoron 15 ezer lelket számláló városban valakinek eszébe jutott, hogy színházat kellene építeni, arra bizonyára úgy néztek, mint akinek nincs ki minden kereke. De, azért megépítették a színházat, mert egy idő után a többség is fontosnak gondolta. Arról persze ritkán szól a fáma, hogy az ötletgazdák nem sok köszönetet kaptak várostól. De, gondolom nem is ezért csinálták.   

A közelmúltban sem volt ez másképp, mert amikor egy idős mérnök azzal keresett meg, hogy egy zúgót kellene építeni a Szinván, a Villanyrendőrnél, feltehetően ő sem olvasott ki sok biztatást tekintetemből. Ám, amikor barátaimnak is elmondtam az ötletet, köztük a város jeles építészének, aki azon nyomban rajzolni kezdett, gyorsan változott az én véleményem is. Így kezdődött a Szinva terasz megépítése. És milyen rövid az emberi emlékezet, mert ki emlékszik ma már az egykori parkolóra, a város közepét csúfító autópálya korlátokra, vagy éppen azokra, aki eleinte „gödörnek” csúfolták a mai fiatalok és nem fiatalok új találkahelyét. (Nem tudom használják-e még ezt a kifejezést?)

De ugyanez áll az eleinte teljes értetlenséggel fogadott Operafesztivál ötletgazdáira, vagy a Kocsonyafesztivál kitalálóira is. Kétkedve fogadták azt a geológusmérnököt is, aki először feldíszíttette a lillafüredi kisvasutat, hogy Mikulásvonat legyen belőle?

Folytathatnám, hiszen hál’ istennek végtelen a miskolci kreatív emberek tárháza és tényleg rövid az emberi emlékezet. Néha persze nem kell világrengető ötlet, elég ha valaki olyan tippet ad, amivel a dolgok visszatérnek normális kerékvágásukba.

Most, hogy visszagondolok nehéz elhinnem, hogy 2002 előtt Miskolc volt az egyetlen különc város, ahol szilveszterkor se utcabál, se tűzijáték. Maximális puritánság: fagy, hó, köd, sötétség,  esetleg néhány belvárosba tévedő fiatal pezsgős kurjongatása és petárdázása. Indok is volt: így nem zavarja senki mindenféle ijesztő durrogtatással a szilveszterkor korán nyugovóra térők nyugalmát és a gyerekek is láthatják az egyedülálló attrakciót, amivel Miskolc a világban elfogadott dátumhoz képest egy nappal később ünnepel. Való igaz, évről évre újsághír voltunk. Egyes elvetemült tollforgatók ráadásul, nem átallottak kifigurázni Észak-magyarország fővárosának országos hírű unikumát. Aztán valakinek, tán éppen egy újságírónak eszébe jutott: mi volna, ha? Úgy, mint a világ más tájain? Aznap, nem egy nappal később? És a város polgárai megtöltötték a teret. Élvezték a zenét, a bulit, az ismerősök „búékos” csókolgatását.  Volt, aki vett, volt, aki hozott anyagot küldött le a torkán. Egészen hajnalig. És így van ez mostanság is és reméljük így lesz az idők végezetéig.

Mert Miskolc megérdemli, hogy olyan lehessen, mint a többi város. Mert itt vannak a legelszántabb feltalálók és itt élnek az apró ötletek gazdái is. És, mert Miskolc az év utolsó napján szeret bulizni.  

Boldog új esztendőt! Hajrá Miskolc!