A miniszterelnök ideges lett! Nagyon ideges. Olyasmivel találkozott, amire végképp nem számított. Találkozott fiatalkori önmagával. A diákok tükröt tartottak a rendíthetetlennek gondolt főember élé. Azt tették, ami a többség közönye miatt nem sikerült a rendőröknek, a tűzoltóknak, a nyomorba döntött rokkantnyugdíjasoknak, pedagógusoknak és egészségügyi dolgozóknak. A fiatalok azt mondják, amit egykoron ő vágott a hatalom szemébe: Ez így nem mehet tovább! Megdöbbenten találkoznia kellett azzal a ténnyel, hogy most már neki sem hisznek és…és…és… vannak az országban elszánt emberek, akik egyáltalán nem félnek tőle.
Ijedtségére jellemző, hogy ellentétben egykori önmagával, nem a tiltakozók elé állt, hanem testőreitől védve a sajátjaihoz futott. Talán országlására is jellemző, hogy egy romkocsmát talált alkalmas helyszínnek a színlelt tárgyalásokhoz. Igen, igen, lassan egy egész ország válik romkocsmává.
De kiderült az is, hogy van az országban olyan erő, amelyet nem lehet ripsz-ropsz döntésekkel elkábítani, vagy megfélemlíteni. Akik nemcsak magukra gondolnak, hanem az utánuk jövőkre is. Akik példát mutatnak az elfásult, egymásra acsarkodó és reménytelenül tehetetlennek tűnő „felnőtt” társadalomnak.
A hazát vezénylő tábornok, aki idáig mindenkit maga alá gyűrt, most, egy pillanatra megdöbbent: a történelem ismétlődik. Lám-lám, ismét léteznek az országban tiltakozni merészelő, fiatal demokraták!
