Ma már tudom, hogy nem szabad hinni a szemünknek. Vannak a világban megtévesztő dolgok. Itt van pl. a látványkonyha, vagy a látványpékség. Nagyon félrevezető ugyanis, hogy a szépséges gyomorbavalótól elkezd csorogni az ember nyála. A táplálkozás tudósai régóta hirdetik, hogy mindez csak a vendéglátóipar gátlástalan támadása az emberiség ellen. Az ugyebár köztudott, hogy ami jó a világban az törvénytelen, erkölcstelen, de legalábbis hízlal. Erre játszanak rá az elvetemült gasztronómusok.
Ám ennél is szörnyűbb a látványberuházás. Egy éven át hallhattuk, hogy városunk olyan csúnya, mintha "bombatámadás" érte volna. Semmi értelmes dolog nem épült, ami épült, az is minek, hiszen a jégcsarnoktól az új uszodáig, mind csak "látványberuházás". Egyszerűbben Miskolc-ellenes aknamunka. De láss csodát, a városlakó nem értette meg az okfejtést. Csak annyi kellett, hogy nagyszerű hokisaink bejussanak a rájátszásba és ezrek tódultak a jeges sportok szentélyébe. Arról már nem is beszélve, hogy amikor híre ment, hogy a "Kemény-fiúk jönnek a Keménybe" pillanatok alatt elkapkodták a jegyeket. Aki bejutott, az ámult el csak igazán. Ezrek buzdították a csodacsapatot és az uszodanévadót, hangjuk megremegtette a látvány-rondaság(?) falait. Sőt amikor Madaras úgy tette a labdát Birosnak, hogy arra nézett, erre passzolt, állva tapsolt a nagyérdemű. Olyan volt, mint Ronaldinho legendás átadása. Csak éppen nem a zöld gyepen, hanem a medence vizében. Istenem, hogy mindezt Miskolcon megérhettük!
Mit szépítsük a dolgot, az emberek bedőltek a csapdának, felelőtlenül élvezték a látványt a látványberuházásban.
Csak azt nem értem, hogy akik ezt a látvány-hülyeséget terjesztették, minek sütkéreztek a világsztárok fényénél. Az ember legyen következetes egy lepusztított városban. Hát még, ha neki adatott, hogy vezesse!
