Állok a szőlősor mellett és méregetem. Nézem, mit hagyott meg az árvíz, mit hagyott meg a tél. Van néhány tő, ami kiment. Ezeket ki kell vágni. A végére hagyom. Nézem az élőket, mit kell elhúzni, mit kell visszavágni. Egy szem, két szem? Apám azt mondta, légy óvatos! Ha sok szemet hagysz, akkor egyszer több lehet a szőlő, de a tőkét megterheli. A metszésben az a különleges, hogy ha hibázol, akkor csak egy év múlva lehet a hibát javítani.
Vannak, akik bátrabbak nálam. Nekik nincs idejük. Nem vacakolnak. Egy szem, két szem, na ne már! Elő a baltát és neki egyenesen! Nem nehéz kitalálni, már nem a szőlőművelésről beszélek. Egy régi adoma szerint, akinek kalapács van a kezében mindent szögnek néz. És aki metszőolló helyett baltát fog? Püff, neki a rokkantnyugdíjasoknak. Püff, neki a rendőröknek, püff a független bíróságoknak, aztán püff neki mindenkinek, aki szembejön!
Mégis szembe kell menni, mert a mai hatalom a jövőnket metszi el!
