Dübörög Pozsonyban a jégkorong vébé. A nagy hokis hatalmaknál nagy az izgalom. Prágában – a tévé mutatta - hatalmas kivetítők előtt tízezrek fojtották bánatukat jófajta cseh sörbe, mert csapatuk nem jutott a döntőbe. Miután a 70-es évek végén - az egykori NDK-ba jövet-menet - sűrűn átutaztam a szintén egykori Csehszlovákián, nem csoda, hogy bevillant a régi történet: hogyan tankoltam cseh földön a vébé segítségével? (Az igazsághoz tartozik, hogy ez egy más sportág, a foci mundiálja volt, de a tanulság szempontjából ez lényegtelen apróság).
1978 nyarán hajnali 5 órakor értünk a csehszlovákiai Jihlava város benzinkútjához. A NONSTOP TANKEN felirat ugyan messziről világított, de a kút zárva volt. E tény akkortájt egyáltalán nem lepte meg az edzett utazókat. A lehúzott sorompó előtt már hosszú, főleg endékásokból álló kocsisor állt. Kolléganőnk, Ági, akiről tudtuk ugyan, hogy nem nyelvzseni, bátran előrement, hogy tájékozódjon. De rossz hírrel tért vissza. - Valami baj lehet a kazánnal - mondta. És tényleg, a sorompón ott díszelgett a ZAKAZANY felirat. Tanácstalanul álldogáltunk, mígnem észrevettük, hogy egy derék helybéli a mopedjét tisztogatja a sorompó másik oldalán.
Sráckoromban a Kassa-1 jégkorong-közvetítésein nőttem fel. Ez volt az egyetlen vehető külföldi adás a Vasgyárban. Ám a mintegy negyven szavas "csehszlovák" szókincsemmel, amit meccsnézés közben szedtem fel, útitársaim között szinkrontolmácsnak számítottam. Át is bújtam hát a sorompón és megszólítottam a mopedes embert.
- Dobre rano! (Jó reggelt!) - mondtam. Rám se nézve visszaköszönt ...rano! Prosim (kérem) - folytattam. Ti videl (Te láttad) Futbol Mundial? Ano (Igen) - válaszolt, immáron némi érdeklődést tanúsítva. A szkolko Brazília-Itália? - kérdeztem. Ezt a meccset játszották előző éjszaka a harmadik helyért. Dva-jedna (kettő-egy) - felelte. Én felbátorodva kommunikációs sikeremen, lejöttem az aduásszal, amitől szegény orosz tanárnőmet, Cica mamát a Bláthyban biztos rázta volna a hideg: - A kto gólu? A cseh futballbarát azonban értette és elgondolkozva válaszolt: - Brazília: Nelinho, ... Dirceu, Itália: ... Causio tette hozzá mosolyogva. Ekkor már könnyedén tettem fel a kulcskérdést: benzina eszty? - Ano! - felelte és felnyitotta sorompót.
Talán mondanom sem kell, hogy csak a mi kocsink előtt. A többieknek rámutatott a táblára: zakazány (tilos). Csak mi tudtuk, ezt is Ágitól, hogy a kazánnal továbbra is baj van. Továbbá, hogy jó, ha az ember perfekt beszél idegen nyelveket. És szereti a focit.
