tűzköves

 

 

Megvallom engem nem lepett meg, amikor azt hallottam tőlük, hogy hajózhatóvá akarják tenni a Sajót. Lelki szemeim előtt megjelent egy közepes nagyságú amerikai repülőgépanyahajó a Fecskeszögnél, a Queen Elisabeth luxushajóról már nem is beszélve. Ez biztos hoz a városnak! A gyanú akkor ébredt fel bennem, amikor megszüntették a Kilátó díszkivilágítását. Ilyet földi lény nem csinál. Méghogy takarékossági okokból! Ez idegenek műve, akik nem szeretik a várost. De hát kik ők? Valaki csak tud ezekről valami bővebbet!?

 

Hirtelen Lajos neve ugrott be. Valahonnan elő kell keríteni Lajost! Ő mégiscsak járt már "odaát". Az ufók által többszörösen elrabolt embertársunkat hamar megtaláltam törzshelyén. Ám beszélgetésünk eleinte akadozott.

- Tudja, az a baj, hogy mindent kitöröltek az agyamból. De egy kis szatmári szilva talán oldaná a blokkolót. Az ötödik feles után kissé botladozó nyelvvel, de érezhetően a mélymemóriából előkotorva sorolta drámai tapasztalatait.

 

- Jól kapizsgál.  A Kilátó színes fényeinek kikapcsolása műszaki okok miatt történt. Az igazság az, hogy a kék, sárga, zöld, de főleg a piros fény zavarja a legfőbb közlekedési eszközük, a csészealjak föl és leszállását. Ezzel magyarázható, hogy sehol nem lehet látni őket, mert hirtelen huss!! és továbbállnak. De legyen óvatos velük, mert sértődősek és kérlelhetetlenek. Az embereket is színek alapján osztották fel. A pirosakat gyűlölik, de nem szeretik a narancsosokat sem. Így maradtak a haverok és a rokonok. Elárulom, hogy egymásközt egy furcsa - a városban eddig ismeretlen, kicsit a franciára emlékeztető - nyelven beszélnek, azért hogy a bennszülöttek ne értsék őket. Erre tanúk is vannak, de ők mélyen hallhatnak.

 

Ahová lépnek - folytatta Lajos - ott fű nem nő. Na minden máshol igen, de a magasabb intelligenciák olyan elmaradott technológiákra, mint pl. a fűkasza csak megvetéssel néznek.

 

De miért dobálóznak össze-vissza a számokkal? - kérdeztem.  - Nos, ennek a magyarázata pofonegyszerű - mondta Lajos. Az idegenek nem a mi tizes számrendszerünket, hanem az un. galaktikus Darts-rendszert használják. Ez abból áll, hogy felállítják a - földön is ismert - darts-játék céltábláját. Aztán tetszőleges távolságból, durr, belevágják a nyilacskát. Ha egyes, hát egyes, ha húsz, akkor húsz. Persze milliárdban gondolják. Ezt aztán gyorsan közzéteszik a helyi médiumokban, tulajdonképpen mindegy miről van szó. Aki kételkedne, annak annyi. Így már jobban érthető, hogy miért kellett kirúgdosni a helybéli szakértőket. Primitív agyukkal nem voltak képesek felfogni a számdobálás lényegét.

 

- Sajnos keveset tudok róluk - folytatta az ufók áldozata. Talán csak annyit, hogy amikor a Baljós Utak Nevenincs KÓborai a Bükkaljára érkeztek, senki nem gondolt rosszra. Vessszőfutásuk akkor kezdődött, amikor kezükbe kaparintották a város feletti uralmat és megtették első intézkedéseiket. Az alacsony intelligenciájú bennszülöttek nevük kezdőbetűiből mozaikszót alkotottak. Ez szó szerint lebunkózta őket. Miután a jövőről elég sötét képekben beszéltek, a hálátlan közvélemény becenevük elé hamar odatette a sötét jelzőt is.

- Igen erről már hallottam én is! Legutóbb az az egyik boltban egy idős néni használta a kifejezést, de azt is hozzátette, hogy az lenne a legjobb, ha elhúznának oda, ahonnan jöttek!

 

- Csak óvatosan - mondta Lajos. Ez még csak a kezdet!

 

Más már nem jutott eszébe. Az Olvasót kérdezem, hogy rendeljek-e neki máskor is szatmári szilvát, vagy jobb lenne, ha mi bennszülöttek tennénk valamit, hogy ne tehessék teljesen tönkre városunkat az idegenek?