"Aki pisztolyt fog a múltra, arra ágyúval lő vissza a jövő"
Azt hittem, azt hittük, hogy egyszer vége lesz. Mármint a szobortologatásnak, utca-, iskolanév-változtatásnak. Aztán egyszerre megint csak előjött, 2011-ben. Persze ehhez kellettek a messziről jött idegenek, akiknek a Földes Gimnázium címere annyit jelent, mint nekem a bécsújhelyi falvédő koronás mintázata. Ám egyvalamire nem számítottak. Arra, hogy pár nap alatt - szinte a semmiből - feldübörög egy hang: NEM! Több mint 38 ezer aláírás: NEM! Tényleg megdöbbentő! Nekem, neked, a Miskolc szívűeknek! Józan városvezető ilyenkor azt mondaná: ennyi, ez a népakarat!
Ehelyett jön a tárgyalás átlátszó trükkje, hogy „még nem döntöttünk”, meg hogy „hallgattassék meg a másik fél”. De ez szemenszedett hazugság, hiszen valakik már döntöttek. Ezzel kezdődött. Épp csak nem kalkulálták be a népharagot.
Ezért nem lehet megnyugodni! Aki alkalmatlan munkája ellátására, annak valamiben muszáj keresztül vinnie akaratát. Hiszen annyira kellene már egy kis siker! Fotózkodás az új iskolanévtábla előtt, tévényilatkozatok: mi megcsináltuk, mert elszántak vagyunk! A város ellenében is!
Ezért látszólag tárgyalgatnak, de engedni nem akarnak. Rájöttek, hogy a félresiklott történet már nemcsak a Földesről szól!
