Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis-nagy ember. Szűcs Lajosnak hívták. Szerzett egy szekéraljnyi dicsőséget Miskolcnak, Diósgyőrnek. Európa-bajnoki aranyak, ezüstök, bronzok, világbajnoki ezüstök, bronzok kötődtek nevéhez és a legfényesebb, a fantasztikus ezüst a müncheni olimpián, lepkesúlyban. A világ minden pontján élete végéig megsüvegelt VALAKI lett volna. Ám ide született, ahol csak az arany számít (az is csak ideig-óráig). Edzősködött, majd elfelejtették. Élete alkonyán kesernyés mosollyal arcán portáskodott, mert nyugdíjából alig-alig tudott megélni.
Ám 1998 őszén még láthattam tiszta szívből örülni. Varga Éva szobrával kezében állt a színpadon és integetve köszönte meg, hogy több ezer ember még egyszer, utoljára az ő tiszteletére skandálja: "Szép volt, Lajos!" És a reflektorok fényében látszott, hogy gyémánt-könnycsepp gördül le arcán.
Ha valamiért, akkor már ezért a pillanatért is megérte megalapítani a Miskolci Gyémántok Díjat!
