Ismeretlen jóakarómtól ismét levelet hozott a posta. Benne a titkos jelentés:

Drága Egyetlen Főnököm! Ahogy ezt a színházigazgató dolgot megoldottad, egyenesen fantasztikus. Amint már jelentettem, tényleg nagy erők dolgoztak ellenünk. Főnök! Sose gondoltam volna, hogy  más fideszesek odáig vetemedjenek, hogy a mieinket megpróbálják szembefordítani Veled.

De Te, ezt szeretem benned, átvágtad a gordiuszi csomót. Csak semmi titkos szavazás, mondják csak oda  a szemedbe bátran azt a nevet, akire Te gondolsz.

Bocsáss meg, de azt jutott eszembe, hogy ezt minden választáson is így kéne csinálni. Semmi szavazóurnás hajcihő. Elég lenne, ha a választók a Te embered szemébe mondának, hogy kire szavaznak. Az meg húzna egy strigulát. A végén csak ezt kéne összeadni. Emlékszel volt már ilyen nálunk.

Főnök! Nem küldenél ki Észak-Koreába? Azt mesélik, hogy ők tuti jól csinálják. 99,9%-os szavazási részvétel és mindenki úgy szavaz, ahogy a főnökök gondolják. 

Majd felejtem. Azért a legszebb a megye legnagyobb lapja volt. Te Főnök, én addig azt hittem, hogy ezek ellenünk vannak. De most ez a pénteki cikk, hát parádés. Sajnos nem jut eszembe az újságíró neve, de Ti majd megnézitek. Név szerint. Ez a fiú, ahogy megdicsér Téged, ahogy szidja a szocikat, egyenesen bámulatos. Nem kellene leigazolni? Sokkal jobb helye lenne a mi csapatunkban! Esetleg azt is kitalálhatná, hogy lehetne rányomni Kálira a felelősséget az idei télért.

Nemsokára újra jelentkezem. Sam, a Te hűséges szemfüled.