Legszívesebben zárt kapuk mögött szeretnek játszani. Ha mégsem, akkor hazai pályán. Ellenfél kitiltva, üres kapura. Válogatott közönség előtt. A szurkolók természetesen a kötelező egyszínű trikót viselik. A rigmusokat előírják, de a rajongók maguk is fújják: Ha-za-á-ru-lók! Ta-ka-rod-ja-tok! Nyócév! Nyócév! Riportereik megrészegülten tudósítanak: 20:0, 30:0, 100:0! Világraszóló kétharmados siker!
Világ! Nos igen, a világgal egy kis baj van, ezért utálnak idegenben játszani. Ott sajnos, van ellenfél a pályán és van bőven kapott találat is. Az ottani közönség nem átall olyanokat kiabálni a hun narancsosoknak, hogy ez nemcsak szabálytalan játék, hanem megengedhetetlen bunkóság! Nem fogják fel a megátalkodottak, hogy mi már évtizedekkel előttük járunk.
Ezért jó hazamenni, mert itthon viszont értik: mi mindenki ellen harcolunk! A külvilág? Kit érdekel! Nem törődünk velük. Jól megvagyunk itt magunkban!
A lesajnált világ meg értetlenül hümmög: ezért kár volt lebontani a vasfüggönyt!
