Az előző szezon végén lecserélték az idevalósi edzőt, mert többen gondolták úgy, hogy - más országok tapasztalataival felvértezett - új tréner kellene a városnak. És lett. Új seprő jól seper. A seprő meg sepert. Mindenkit kirúgott az előző csapatból. Az összes valamirevaló játékost, de még a pénztárost is, mert aki régi edzőt szolgálta, nem lehet más, mint megbízhatatlan. Biztos ami biztos, fel is jelentett mindenkit.
Ország-világ látta, amint nagy dobozokkal hegyelt a szövetség portája előtt. Az eredmények mégsem jöttek. Na, akkor durr bele, rúgjuk ki azokat is akiket már ő hozott. Persze rafináltan, szakmai okokra hivatkozva. Van, akit küldtek, van, aki magától ment. Ám arra senki nem számított, hogy a holdingos topjátékos is ilyen hamar lejön a pályáról. Hiszen még csak az első félidő elején járunk. A szurkoló meg töri a fejét, hogy mitől sérült meg ilyen hamar? Az kívülről is látszik, hogy a messziről jött tréner kapkod.
Csapattársaival együtt kollektív amnéziában szenved, mert hol azt felejtik el, hogy több lóvét vesznek fel, mint ami járna, hol meg azt, hogy nem kellene más helyen is dolgozni, ha már ennek a csapatnak vagyunk a mesterei. A kispad mindenesetre inogni látszik. Lassan bizony elő kell venni a dobozokat és csomagolni. Nagyon gyorsan csúszunk lefelé a tabellán. Az elsőosztályú városok bajnokságában.
