Azon férfiak közé tartoztam, akik elismerik ugyan a női munka fontosságát, de azért úgy gondolják, hogy a mindennapi dolgokat mi, férfiak, jobban tudnánk szervezni. Ha lenne rá időnk. Ám nekünk, ugye köztudott, világmegváltó feladataink vannak és ezért, de csak ezért, nem tudjuk átvenni a család körüli teendőket.
Egyszer mégis úgy döntöttem, hogy megmutatom. A NDK-ban történt, ahol akkor már 2 éve éltünk. Feleségemet rábírtam, hogy egy hétre menjen "szabadságra", azaz haza. Kicsit trécselni az anyósommal, a tesókkal, a barátnőkkel. Nekem gyerekjáték lesz kezelni a két lurkót, mert szervezés kérdése az egész.
Az első reggel kicsit viharosan indult, mert a kicsi ötkor ébredt. Én gyorsan főztem a tápot, de mire megette volna, már felkelt a nagyobb is, szintén éhesen. No sebaj, hajrá! Kaját neki is. Közben a kicsit bepelenkáztam, mire ő azon nyomban bejelentette, hogy nem megy bölcsibe, és földhöz vágta magát. A nagyot úgy öltöztettem, hogy átlépdeltünk kislányom felett. Nagy nehezen összeállt az utazó csapat. Szerencsére kisfiam lesétált a lépcsőn, de az apró csak úgy, ha a nyakamban jöhet. Egyik kezemmel a gyereket egyensúlyozva hoztam le a gyerekkocsit az emeletről. Épphogy beértünk a bölcsi-oviba.
Nem folytatom. Mostam, főztem, pelenkát mostam és közben én is szabit vettem ki. Feleségem, állítása szerint a fotelban, felöltözve talált rám, amikor visszaérkezett. Ájultan aludtam, miközben a gyerekek tv-t néztek.
Nos, ez volt az az élmény, ami után végig kellett gondolnom, hátha nemcsak a szervezésen múlnak a dolgok. Esetleg inkább arról van szó, hogy emberfeletti munka van az anyák nyakában. Legfeljebb erről nekünk, fiúknak nem szólnak. Mert erre sincs idejük.
Inkább teszik azt, amit minden korban tettek. Végzik munkájukat, főznek, mosnak, vasalnak, takarítanak, gyereket nevelnek. Csendben, minden zokszó nélkül.
Most veszem észre, hogy amikor az anyákról beszélek, állandóan a munka kerül szóba. Talán mégsem véletlen, hogy cudar időkben – éppen idén – egymásba ért a két jeles nap. A megállás nélkül dolgozó anyák előtti tisztelgés és az egyre értékesebbé váló munka ünnepe.
E kettős ünnepen köszöntöm az édesanyákat, pótmamákat és az édes mostohákat, az Élet fenntartóit és továbbvivőit! Teszem ezt néhai édesanyám kedvenc virágaival!
