A történet édesapámé, aki akkortájt lakatosinas volt és így lett szemtanú. 1934-ben történt az eset, közvetlenül a világgazdasági válságot követő évben, amikor az Erzsébet téren százával álltak munkanélküli kisiparosok, kőművesek, szobafestők, lakatosok, kovácsok - munkára várva.
Ebben az időben volt a régi Vörösmarty utcán egy épület- és géplakatos, aki még mindig tudott adni munkát három segédnek és három inasnak, köztük apámnak. A három segéd jól kiegészítette egymást. A legokosabb Révész, a finommechanikás volt. Ő volt a cég „mackómestere", mint páncélszekrény specialista, de próbálkozott az akkori 5 pengős hamisításával is, de ezen hamar lebukott. A mesterek és az inasok a város sok házát, utcáját bejártak. A jó szakemberek akkor is kivívták a tekintélyt maguknak. Így történhetett, hogy az Arany Kasza Vaskereskedés is őket hívta. Az eset kínos volt. A cégvezető, bizonyos Lindner úr bezárta a kulcsot a páncélszekrénybe és pénz nélkül megállt az élet. Súlyosbította a helyzetet, hogy mindez szerdán, vásárnapon történt. A főnök természetesen Révészre osztotta a „mackó” nyitását, aki segítőnek jóapámat vitte magával. Innen úgy, ahogyan néhai édesapám családunknak mesélte:
- Megérkezésünkkor Lindner úr megrótt bennünket a késésért, aztán átadta a terepet a páncélszekrény kinyitásához. Révész úr elővette készletét, amelyben sokféle csipesz, és főleg mindenféle kötő-, illetve horgolótűféleség akadt, és nekikezdett a munkának. Mintegy tízpercnyi kísérletezés után pattant a zár és kinyílt. Morcos vaskereskedőnk arca felderült, de csak addig, amíg Révész úr nem közölte, hogy az általa végzett munka ára 50 pengő. Lindner úr arca ellilult, és üvölteni kezdett: - Mennyi?! Ez rablás, ennyit nem fizetek! Révész úr viszont nem kiabált, hanem azon nyomban becsapta a páncélajtót, amely továbbra is magában őrizte a kulcsot. Nagy csend lett. A tekintélyes kereskedő magához tért: - Mit tett maga? - kérdezte. - Miután nem volt hajlandó kifizetni a munkánkat, visszazártam. Ajánlom magunkat! – szólt Révész és elindult kifelé.
Lindner úr felmérte helyzetét és megszólalt: - Nyissa ki és mondja, meg mit fizetek? Révész úr komótosan visszafordult és csak ennyit mondott: - Most már 100 pengő, viszont ezt előre kérem! Lindner céklára válva fizetett, arca aztán még inkább elsötétült látván, hogy a specialista most már 2 perc alatt nyitotta ki zárat.
A tanulságot az olvasóra bízom. A mai hatalmasok pedig - miután tudom, hogy ők is olvassák ezt az írást - talán elgondolkodnak. Egyszer azt is el kell kezdeni.
