Kinézek az ablakon. Csepereg. Éjjel a hálón olvasom, hogy Földanya védekezik így a túlmelegedés ellen. Több felhőt küld az égre, ezáltal kevesebb a napsütés. De, mint tudjuk a felhő sem víztorony. Ezt kapjuk a nyakunkba. Meg a hangulatunkra. Vigaszt keresek, amikor beugrik a tiszai emlék.
Percek óta forgolódtam a csónakkal. Kicsit kintebb a fősodortól, de burleszkfilmbe illően. Egy lapáttal kezemben üldöztem a másik lapátot. Éreztem, hogy a parti horgászok csak a látvány döbbenete miatt nem röhögtek hangosan, amíg kihajóztam a képből. A következő kis kanyarban a szökevény evező kisodródott, melléforogtam csónakocskámmal. Szó szerint, mert Matula bácsi evezési technikája csak elméletben volt meg. Végre kezemben éreztem a kis piros műanyagevező párját. Úristen, 4 órája kavargok a Tiszán. Előrenéztem. Vajon hány kanyar lehet még?
Pedig jól indult. Hirtelen jött az ötlet, hogy egy mini Tisza-túra nem maradhat ki az életemből. Ne tévesszen meg senkit a mellékelt ábra, a mi csónakunk nem volt ilyen nagy. Egy strandra méretezett, kis endékás műanyag lélekvesztővel vágtam neki a távnak. De ha harc, legyen harc! Az életben sem mindig optimálisak a feltételek. Irány az élővíz! A családom vitt át Tivadarba. Ott bocsátottak vízre. Semmi gond, Gergelyugornyánál várnak. A csónakban kiszámoltam, hogy ha az út kocsival 25 perc, akkor a vízen, legyen mondjuk két óra. Ennek tudatában indultam el a késődélutáni verőfényben.
Eleinte csodás volt minden. Egyedül csordogáltam, olyan csendben, hogy szó szerint hallottam a nagyobb madarak szárnysuhogását. A folyó minden kanyarulatát megcsodáltam. Istenem, épít és bont a szőke Tisza!
Később az órámra néztem. A két óra telt el éppen, Ugornya sehol, de még egy ismerős partszakasz sem. Kanyar, kanyar hátán. Már inkább egyformának láttam ezeket, mint szépnek. Végre egy pecás. Bemondott egy falunevet. Úgy saccoltam, hogy épphogy túljutottam az út felén. Közben a nap lebukott a látóhatár fölött. Parthoz kormányoztam a műanyagcsónakot, mert hátha gyalog gyorsabban megy. De nem, sőt kiderült, hogy a vízen melegebb van. (Ezt egyébként vízjártas emberek tudják). Kezdtem aggódni. No nem magam miatt, mert aki balfék, az balfék, de engem már 4 órája hiába várt a család. Istenem, biztos izgulnak, már hívták is a vízirendőrséget. (A célban tudtam meg, hogy ennél sokkal bölcsebben gondolkodtak, megkérdeztek egy öreg vízirókát, aki jót nevetve mondta el, hogy csak egy városi puhány számolhatja így el magát.)
Nem cifrázom tovább. Egyszerre csak megpillantottam az ismert partot. Amíg partra kászálódtam elmellőztük egymást a családdal. Melegcuccért mentek, meg fát gyűjtöttek tűzrakáshoz. Így én egyedül indultam a kempingbe. Útközben átmentem egy diszkón, ahol elég nagy feltűnést keltettem, mert rajtam kívül senki más nem öltözött endékás gumicsónaknak. Ekkor rontottak az enyémek. Izgulva, örülve, nevetve hallgatták kalandjaimat. A többit elképzelhetitek. Csak annyit mondhatok, hogy az Unikum tényleg életmentő ital, továbbá a gergelyugornyai termálkemping forróvize vízitúra után a legjobb.
Gyermekeim mindenesetre nem rettentek meg bölcs édesapjuk kalandjától. Sőt. Többször is megcsinálták a Tisza-túrát. Ez a hömpölygő Szőke ugyanis tényleg egy csoda!
