Sok éve már, hogy karácsonykor összejött a család. Felsőzsolcán. Apósomat, aki amúgy a tévét bújta, végre sikerült rábeszélni, hogy meséljen a régi szép időkről, amikor a helyi aranycsapatban futballozott. - Hogy is volt, amikor megnyerték a megyei bajnokságot? Tényleg 3-3 Tóth és Bóta játszott a csapatban? Lassan belelendült a kisöreg és elmondta a futballtörténet egyedülálló történetét:
"51-ben Kövesddel játszottunk Mezőkövesden. Nem szerettünk odajárni, mert a pálya a gimnázium udvarán volt és alig volt hely a nézőknek. Az oldalvonal mellett nem lehetett labdát vezetni, mert a szurkolók esernyővel benyúlva, elgáncsolták az ellenfelet. A bíró úgy-ahogy kézben tartotta a meccset, de a félidő vége előtt elszabadult a pokol. Találtunk egy gólt és idegenben vezettünk 1:0-ra. Ezt már nem bírták idegekkel a helyi drukkerek és körbekapták a bírót. - Hol van a tizenegyes? - kiabálták és a játékvezető úgy ítélte meg, hogy egy esélye van a menekülésre. Így történhetett, hogy a második félidő - a labdarúgás történetében először - úgy kezdődött, hogy a labda nem a kezdőkörben volt, hanem a zsolcaiak tizenegyes pontján. Ám a kövesdi center - úgy gondolom szándékosan - mellérúgta a büntetőt. Na, kapott is hideget-meleget a vehemens szurkolóktól. És aztán? - kérdeztük. Hát úgy a hatvanadik perc táján megérkezett a karhatalom. Valaki értesítette őket, hogy balhé készül. - És? No, ők hamar rendet teremtettek. Azt ne kérdezzétek hogyan! És így már szabályos körülmények között, rúgtunk még egy gólt. 2:0-ra győztünk, idegenben. Ám a feljutáshoz ez is kevés volt, mert szegény csapat révén nem tudtuk a felsőbb osztályt finanszírozni."
Ez a mese vége, bár még számtalan történetet mesélt a nagy időkről. Egészen ez év őszéig, amikor végleg eltávozott közülünk. Máig nem bántam meg, hogy ideköltöztünk, mert így az öregek közelében lehettünk. Igaz, számtalanszor kellett éjjel rohanni, ha anyósom telefonált, hogy az öreg elesett. Nem csoda, 45 évet húzott le a drótgyárban, a gerinccsigolyái úgy elcsúsztak, hogy a végén már járni is alig bírt.
Ma már csak anyósom, akit magunkhoz vettünk, idézi a dalias időket. Amikor a Papa szerelését mosta, futballcipőjét tisztogatta. Sírdogálva mesélt tegnap is. A karácsonyfa mellett.
