tűzköves

*a 2011-ben legtöbb lájkot kapott blog

Lajost sokan házmesternek hitték. Csak kevesen tudták, hogy valójában időzsaru. Igazából csak én, de csak a fiamnak árultam el. A lépcsőház lakóinak felületesen ítélkező többsége egyszerűen „lerészegesezte”, a jobbérzésűek inkább nagyivónak mondták. De ők voltak kevesebben. Való igaz, enyhén imbolygó lépteit seprőjével ellensúlyozta és amikor így megjelent a ház előtt, nemigen kellett attól tartani, hogy perceken   belül  patyolattisztaságú lesz a járda. Télen is kizárólag a frissen ideköltözötteknek fordult meg a fejében, hogy Lajosra várjanak a hóeltakarítással. A lakók önkéntes lapátolása egyébként is fejlesztette a közösség összetartását. A munka végeztével pedig közös sörözésre nyílt lehetőség. Ezeken már részt vett - az időközben előkerült - Lajos is. Róla egyébként még ellenségei sem állították, hogy nem lenne közösségi ember.

A mi pechünk volt, hogy  az emberiség tesztelésére az idegenek éppen a mi házmesterünket szúrtak ki. Lajos titokzatos küldetése következtében gyakorlatilag minden alapszakmában járatos volt. Titkát azonban, szinte beteges segítőkészsége miatt, nem volt könnyű megőriznie. Egyik alkalommal például villanyszerelésben segédkezett az egyik lakónak, aki majdnem gyanút fogott. Lajos egyrészt számlát akart adni, másrészt nevét  fázisceruzával írta alá.  

Jómagam is véletlenül jöttem rá titkára. Pirkadatkor érkeztem haza, mert egy civil szervezet engem bízott meg a kocsmák nyitvatartásának ellenőrzésével. Feleségem pedig, miután helytelenül mérte fel megbízatásom társadalmi fontosságát, kizárt a lakásból. A ház előtt dideregve, hirtelen nagy fényességet láttam. A fény és tűzcsóvákból egy csészeforma bontakozott ki, melynek, amint földet ért, azonnal kinyílt az ajtaja. Meg kellett kapaszkodnom a megrökönyödéstől, amint felismertem Lajost az űrkabin lépcsőjénél. Egy zöldfejű izé hátracsavarta a karját, a másik pedig valamilyen folyadékot töltött kapálózó emberünk szájába.

- Addig nyeled – üvöltötte – amíg  el nem felejted, hogy mi van ideát! Közben pedig, egy feltehetően emlékezetveszítő műszert nézegetett. Hirtelen földre lökték áldozatukat, majd szempillantás alatt eltűntek. Nem tudom, hogy jutottam be lakásunkba. Életem párja természetesen semmit nem hitt el az egészből. Fenyegetően csak annyit mondott, hogy fiatalabb koromban jobb mesékkel álltam elő. Csak fiam hitt történetemnek, hála tudományos fantasztikus műveltségének és a hússzor látott Időzsaru filmnek.

Másnap együtt ballagtunk az iskolába, amikor is, újra feltűnt Lajos.  Imbolygó léptei láttán fiam szánakozva csak ennyit mondott: - A mocskos ufók!

– A mocskosok! – bólintottam és intettem Lajosnak, hogy visszafelé meghívom egy ufófelejtő felesre.

(2010 végére kiderült, hogy nemcsak Lajost kábították el a messziről jött idegenek. A szerk.)