A legszívesebben zárt kapuk mögött szeretnek játszani. Ha mégsem, akkor hazai pályán. Ellenfél kitiltva, üres kapura. Válogatott közönség előtt. A szurkolók természetesen a kötelező egyszínű trikót viselik. A rigmusokat előírják, de a rajongók maguk is fújják: Ha-za-á-ru-lók! Ta-ka-rod-ja-tok! Nyócév! Nyócév! A tudósítók megrészegülten tudósítanak: 20:0, 30:0, 100:0! Világraszóló kétharmados siker!
Világ! Nos igen, a világgal egy kis baj van, ezért utálnak idegenben játszani. Ott sajnos van ellenfél a pályán és van bőven kapott találat is. A szurkolók meg nem átallnak olyanokat kiabálni a narancsosoknak, hogy ez nemcsak szabálytalan játék, hanem megengedhetetlen bunkóság! Nem értik a megátalkodottak, hogy mi már évtizedekkel előttük járunk.
Ezért jó hazamenni, mert itthon értik: mi mindenki ellen harcolunk! A külvilág, kit érdekel? Nem törődünk velük. Jól megvagyunk itt magunkban!
A lesajnált világ meg értetlenül hümmög: hogy lehettek ezek egykoron a rendszerváltás éllovasai?
