Elvitték Károlyi szobrát! Csak nem hagyjuk abba! 23 évvel a 3. magyar köztársaság kikiáltása után ismét szobrot döntünk. A magyar politika ugyanazt csinálja, amit már sok százszor a magyar történelemben, álproblémákkal foglalkozik. Okoskodó percemberkék vitáznak arról, hogy mit is kellett volna az első magyar köztársaság elnökének csinálnia, dédnagyapáink fiatalkorában.
De mi a baj Károlyival? Az talán, hogy nem tudta megvédeni az országot első világégés után, amikor jószerével senki nem tudta, hogy mi is a teendő. (Olyan körülmények között, amikor az akkor is megosztott, megvert Magyarország katonástól, hivatalnokostól többségében ellene dolgozott.) Gyomorforgató mindezt azok szájából hallani, akik két év alatt sikeresen összevesztek az új idők ”nagy és kisantantjával”; a forintot kishíján bedöntötték; a magyar közéletet kocsmaszintre züllesztették.
Valószínű, hogy az ördög ismét a részletekben bújt el. A mai magyar hatalomnak nem kell a köztársaság, hát akkor még inkább nem kell az első köztársasági elnök. Elég baj van a jelenlegi utolsóval (?) is. Milyen jó lenne megint, mondjuk egy király! Vagy, ha ez nem megy, legalább egy teljhatalmú kormányzó! Akkor majd megint ki lehet vezettetni az ellenzéket a parlamentből, mint ahogy Tisza István képviselőház elnök tette egykoron, épp Károlyi Mihállyal!
Persze ehhez kormányzó sem kell! Már most is ezen dolgoznak.
