Jó lesz megőrizni e képet! Ilyen fotót már nem sokáig lehet készíteni. Attilát is elköltöztetik. Miért éppen ő maradni ki a sorból! Ez nem a kétes múltú költők kora, pláne nem azoké, akik a kommunistákkal cimboráltak? Igaz, hogy megírta a világirodalom legszebb szerelmes versét, de ez kit érdekel, amikor a Nagy Testvér kistestvéreivel épp a maga képére írja át a történelmet és hagyja ki a neki nemtetszőket!

Egyáltalán kit érdekel ma a vers? Micsoda marhaság rímben beszélni, amikor ott van a leírt szöveg, amit szép makogva csak fel kell olvasni. Valamikor a magyar parlament európai unikum volt, mert itt hangzott el a legtöbb versidézet! Mára épp a Tisztelt Ház nem lépi túl a „mai kocsmát”. A kívülálló is csak az öltözet és a bútorzat alapján találhat különbséget a talponálló és az ország háza között. A stílus kiegyenlítődött: - nem az én anyám, a tiedé!

És mégis, ilyenkor Attila születésnapja környékén (és nemcsak ilyenkor), a netet bújva fel-felvillannak sorai, megénekelt versei. Szerelmesek veszik elő, teszik fel színes, néha kicsit csiricsáré képekkel, hogy láthassa, olvashassa kedvesük.  Mert mindig lesznek szerelmesek, akik azt szeretnék, ha küldeményüket látván szerelmük elmosolyodna. Ha fiú, akkor úgy, mint Attila, a bajsza alatt. Ha lány, akkor mosolygó szemmel, mert azt írja a kedves, hogy „nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled”.

Az ostoba zsarnokok mindig azt hiszik, hogy velük kezdődik és végződik a történelem. De ki emlékszik már arra, hogy ki volt a miniszterelnök, amikor a fenti sorok íródtak. Az örökléthez több kell, mint egy népet befenyíteni! Az, ami Attilának megadatott!