Lehetett izgatottan topogni a bejárat előtt. Várni a Nagy Őt. Persze rohanni vele vissza Tapolcáról, hogy el ne késsen. Lehetett felfütyülni, hátha meghallja! És éppen ő, a többszáz lány közül. Lehetett levelet, virágot felküldeni neki a barátnőjével, aki szintén nagyon helyes volt. És persze lehetett órákon át kuncsorogni az épület körül, lassacskán megértve, hogy vége. Vége a szerelemnek.

Aki élt kollégiumban tudja, milyen jó, ha város közepén van. Ki lehet szaladni egy fagyiért, egy kóláért a főutcára. El lehet sétálni, vagy rohanni az iskoláig, a színházig, a moziig, a boltokig. Közel van a város nyüzsgése, aminek persze te is a része és részese vagy. Mert egy város, a nyüzsitől város. A handabandázó kamaszoktól, a hangosan csivitelő csitriktől.

Most valamennyivel kevesebben lesznek, merthogy bezárják a Központi Leánykollégiumot. Hiába a tiltakozás, a többezer aláírás, a döntés megszületett. Punktum. Annyira sürgős a dolog, hogy az érettségiző diákoknak is költözni kell. De minek is? - Irodaház lesz a helyén! – mondja Miskolc ostobaságáról országos hírnévre szert tett, havi 47500 forintból megélni tudó alpolgármestere. Persze azt meg lehetne kérdezni, hogy tényleg szükség van-e egy újabb üresen álló épületre a város közepén, amit feltehetően milliókért kell majd őriztetni, amikor így is tele van a város irodákat hirdető épületekkel. Talán az új irodaházba költözők fogják feltölteni az értelmetlen építkezés csúcsát: a Patak utcai mélygarázst. (Pontosabban a helyén tátongó hatalmas gödröt.)

Azt mondják, hogy akkor a legkreatívabb az ember, amikor melléfogásait kell megmagyaráznia. Két év után jól látszik, hogy a miskolci városvezetés rendkívül ötletgazdag, ha baklövéseit kell igazolnia.

Eközben Miskolc kiürítése rendületlenül zajlik.