Miskolci Főutca, 2009 nyarán
Idén is kihelyezték a virágfákat a főutcára. Csakhogy július közepén. Miért pont most? Azt sejteni sem lehet. Talán egy beosztott értetlenkedett, aki véletlenül belebotlott egy sötét raktárban? Nem valószínű. Hol mer ma ilyesmiért szólni egy dolgozó? Hiányuk meg nemigen tűnt fel a romániai városszépítési tapasztalatokkal felvértezett vezetőknek.
Aztán egyszer csak előkerültek a nyár derekán. Gondolom összeült egy stáb: - mikor is állítsuk fel ezeket? A Péter-Pált már lekéstük, a kenyérszentelés ünnepe meg mégiscsak messzire van! Így választhatták végül a júliust.
Végülis mindegy, hogy történt. A lényeg, hogy kikerültek az utcára. Most ne foglalkozzunk olyan lényegtelen dolgokkal, hogy milyen szép volt egykoron, amikor az Operafesztiválra idelátogatók már júniusban fotózkodhattak a „virágos város” jelképei előtt. Hosszú évek sora után még az is megtörtént, hogy - a Palotaszálló vendégeinek is városnéző körutat szerveztek: „Ez a Miskolc, már nem az a Miskolc, ami emlékeikben él” címen.
Most ismét olyan, mint amit sokak emléke őriz: elhanyagolt, gazda nélküli. De ne keressünk a kákán is csomót! Legalább a virágfák a helyükre kerültek. Örüljünk nekik!
Egy jótanácsot azért mondanék: igaz, hogy pénzbe kerül, de a virágfát is locsolni kell!
Ha netán ismét elfelejtenék megkérdezni a helybéli szakembereket.
