Bükkszentkereszt. Aki itt megáll, azonnal megérzi: itt még a kövek is gyógyítanak! A falu alatti völgy most varázslatos subaszőnyeg. A levegőben ott kavarog Gyuri bácsi száradó gyógyfüveinek illata. Az emlékek is felkavarodnak.
Kisfiúként édesapámat látom, amint a fátyolos völgybe mutat: - Ugye, ilyen szépet még nem láttál? Aztán ugrik a kép. Apró gyermekeid csúszkálnak édesanyjukkal a Lófőtisztáson.
Újra borozgatsz a dixieland csapatvilágbajnokával, az ide mindig vissza-visszatérő Benkó Sanyival, aki már vagy negyven éve megjósolta, hogy egyszer tolongani fognak itt - a gyógyulni vágyó - emberek.
Valahol a mélyből ott baktat felfelé Kartal Ernő atya is, aki mély baráti beszélgetésekkel ajándékozott meg. A minorita rend egyházfőnöke, a miniszterelnök bizalmasa, aki valaha Miskolcról gyalogolt el idáig, hogy misét tartson. Aki először engedélyezte a visoválást, hogy szentestén karácsonyi énekeket szlovákul énekeljék.
Lassan tér vissza az ember a valóságba, hogy megköszönje az életnek, hogy ilyen gyönyörű vénasszonyok nyarával ajándékozta meg.
