180 ezer. Nagyon meghökkentett amikor megtudtam,hogy az eladott példányszámokat tekintve az Állítsátok meg Terézanyut túl is haladta ezt a hasbaakasztó összeget. Manapság és Magyarországon. Ezért is vártam kíváncsian a talákozást Kéki Kata anyukájával és nem csalódtam. Gondolom így volt, a főleg hölgyekből álló nagyszámú közönség is, akik a Megyei Könyvtárban végighallgatták Rácz Zsuzsa pódiumbeszélgetését.
Az én gondolataim is hamar pörögni kezdtek, mert bebizonyosodott, hogy olyan szögből mutatja a női lelket, amiről nekem szégyenszemre halványlila ... A Jane Austin, Helene Fielding, Erica Jong példáknál még csak hümmögtem, bár utóbbinál gyorsan felírtam Rettegés a repüléstől könyvének címet. A fejemet akkor kaptam fel, amikor a kedvesen eleven írónő kategórikusan kijelentette, hogy "a vicces női írókat nem kanonizálja a magyar irodalom", mert a humor férfi-privilégium.
- Miket nem mondd ez a törékeny nő (aki, amúgy a magyar PEN-club főtitkára)? - gondoltam és kezdtem más füllel hallgatni. Arról, hogy az apa-lány kapcsolat mennyire befolyásolja a későbbi főnök-beosztotti viszonyt, arról, hogy mitől sikeresek a rádióban a NNSzeB-k, azaz a Nagy Női Szolidaritást Erősítő Beszélgetések. Arról, hogy terézanyus sorsok százaival keresik meg az ország minden tájáról.
A beszélgetés, az odafigyelő férfiaknak egy ismeretlen szemüveget mutatott fel, ami persze még nem jelentette, hogy átkukucskáltunk volna ezen az okulárén. Talán, ha lett volna idő egy kis nézőtéri kérdés-felelekre. De, ezt csak a magyaros találjunk-valami-bibit mondatja velem, mert Rácz Zsuzsa Terézanyuságának története így is emlékezetes estét szerzett.
A talk-shaw-t, a szokás szerint lenyűgözően felkészült, Jenei László vezette.
