Operafesztivál. Lássuk be, ez most szerényre sikeredett. A szervezők mentségére mondom, ők mindent megtettek. Bátor Tamással az élen, szaladtak fűhöz-fához támogatókért. Magukra maradtak. Két Verdi-darab a Bartók+Verdi-n, ezzel együtt szerény. Persze úgy nehéz, ha lerí a városvezetés képéről, hogy utálja ezt a műfajt. A pesti sajtótájékoztatót követő beszélgetésen állítólag el is hangzott, hogy ők bizony nemigen szeretik az operát. De nem szeretik a színházat sem, a szimfónikos zenét sem és sorolhatnám. Sportban sincs másképp. A kézilabdát már lepusztították, a Lékó-sakktornákat megszüntették és focinál is akkor jelentek meg, amikor ünnepelni kellett. Sötétség délben - mondanám Koestler után, én azonban rosszabbtól tartok. Ezek mindent ki akarnak nyírni, amit nem ők találták ki. De vissza az operafesztiválhoz. Kérek mindenkit, akivel még szóba állnak, mondják meg "ezeknek", hogy ezt fesztivált nem a komcsik találták ki. Még Kobold-féle érában született. Olyan emberek bábáskodtak a születésénél, mint Müller Péter Sziámi, Hegyi Árpád Jutocsa és Marton Éva. Én magam is hitetlenkedtem, mert nehéz volt elhinni, hogy az acélváros az opera fellegvára lehet, hogy "az opera várost épít". Kisebb csoda, hogy a miskolci kistestvér felvétetett a nagymúltú operavárosok sorába. De ami még ennél is fontosabb, nemcsak az operabarátok élvezik a nagyszerű fellépőket, hanem azok a miskolciak és idetérők is, akik ugyan nem operarajongók, de szeretnek esténként a város utcáin terein tekeregni, borozgatni, beszélgetni. Amikor a város tényleg olyan, mint fénykorában.
Persze ezt hiába is mesélem azoknak, akik GPS-szel keresik a Forintot. Azt azonban nem hagyhatjuk, hogy ezt is tönkretegyék! Az Operafesztivál a miénk, miskolcikaé és akkor is az lesz, amikor a Sötétség erői már odakerültek, ahová valók. A történelem szemétdombjára! Sokan vagyunk, akik azt akarjuk, hogy az opera továbbra is várost építhessen! A mi Miskolcunkat!
