Főnök! Tisztelettel jelentem, hogy jól telt az ünnep. Az Ádventi gyertyagyújtás is nagy siker volt. A biztonságodról gondoskodtunk. Úgy, mint tavaly. A négy közterületfelügyelő simán átkísért a tömegen. Tudod, az ördög soha nem alszik. Bár megjegyzem, hogy a legritkább esetben fordul elő, hogy a gyertyagyújtásra összesereglett emberek kakaskodnának, vagy törnének-zúznának.
(Ám, ha meggondoljuk, hogy ezeknek még az új Alkotmány se jó, akkor fő a biztonság. Nagyon szomorúan hallottam, hogy a Nagy Nagy Vezérünket is hogy kellett kimenteni az Operából.)
Drága Főnököm! A legszebb azért a Szenteste volt. Magánszorgalomból végigautóztam a városon és nem hiszed el, olyan volt, mint amilyennek megálmodtuk. Mindenhol hangulatos sötétség, sehol egy autó. Úgy, mint a régi szép időkben. Bátorkodom megjegyezni, hogy kár volt engedned! Úgy lett volna jó, ahogy először kigondoltad: semmi szükség a karácsonyi díszkivilágításra! Csak energiapazarlás! Dehát megértelek, tudom hogy mennyire nem ér fel ez a buta népség magasztos gondolataidhoz!
Sajnos az újévi beszéded is ezt bizonyította! Azzal ne törődj, hogy kevesen voltak, mert mindenki ott volt, aki számít. Valamire.
Nem baj, Főnök! Csak semmi csüggedés, hallgatnak még Téged ezrek is, csak arra kell figyelnünk, hogy ha betereltük őket a sportcsarnokba, akkor időben torlaszoljuk el a kijáratokat!
Boldog új esztendőt, kedves Vezetőm! Tudd, mi azon vagyunk, hogy megszeressenek!
Legmélyebb tisztelettel: Sam, a Te szemfüled
