"Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat. " (Richard Wagner)

A férfi csak akkor tanulja meg az apró dolgok tiszteletét, ha magára marad. A részletekét, ahol a jóisten lakik. Ezek hiányában lehet élni, de mennyivel szebb ezekkel.  A másik lény keze nyomával.

Amitől otthonná válik a négy fal.

És e fontos részletek legfontosabbika: a virág, ami valahol mindig a nőt idézi. Szirmokkal, illatokkal, formákkal, tüskékkel. Költőbarátom szerint, a nők viszonya azért is más a virágokhoz, mert maguk is azok. Míg ősei nyomdokán a férfi  szerszámban, fegyverben, vagy a mindenkorok "lovaiban" gyönyörködik, addig a nő tenyere alatt - füvek és virágszirmok alakjában - teremtésétől kezdve ott simul az Élet.

Őket köszöntöm hát, a kicsiket és a nagyokat, a tiniket és a nagyikat,  szürke mindennapjaink élővirágait!

Boldog Nőnapot!