Nézem egy ember vergődését. Nem először látok ilyet. Ha az elején bemondja, hogy ezésez történt, nem tart a címre igényt, tán még meg is bocsátott volna neki a nagyérdemű. A rosszabb utat választotta: meg akarta magyarázni a megmagyarázhatatlant. Nem sikerült neki. A hatalom betonfalán hirtelen támadt résbe pedig benyomultak a dühös emberek.  Az írástudók egyszerűen berágtak.

És innen válik érdekessé az egész. Rövid ideig teljesen láthatóvá lett a kétharmados teljhatalom működése. Milyen eszközökkel élnek, ha a nyilvánvaló hazugságot kell eladni a széles közvéleménynek?

A technológia első része ismert: egészpályás letámadás. Bizottságok és vizsgálatok. Aljas, aki kérdez. Aljas, aki válaszol. Aljas, aki kommentel. Aljas az egyetem: mit képzelnek ezek? Nem mond le! Sérthetetlen! Közvélemény-kutatások. Óránként. Kajálják? Nem kajálják?  A Nagy Önvédő Interjú. Nem mondok le! A szűk team méricskél: talán mégis jobb lenne?! Ez már a nagy-nagyfőnök ügye. Neki kell beszélni vele.

A többit tudjuk. Persze a gépezet a lemondás után sem állt le. Új jelszó: szégyelljétek magatokat, alávaló alattvalók! Mit tettetek ezzel a köztiszteletben állóval? Nálatok tán minden oké? Ha még nem tudtátok, majd most megtanulhatjátok, milyen amikor mi a hatalmat gyakoroljuk! Azt is rátok bizonyítjuk, hogy a Reichstagot is ti gyújtottátok fel!

Na, kb. itt járunk most. A vergődő embert gyorsan felejtsük el. A bölcs vezér ismét gyorsan döntött, nyugodtan hátradőlhetünk.

Aki mégse ezt tenné, annak biztatásként Dosztojevszkijt ajánlanám: „már a legelején is hazugsággal kezdték (...), ami pedig hazugsággal kezdődik, annak hazugsággal kell végződnie is; ez természeti törvény.

Juteszembe, van egy szép magyar közmondás a hazug emberről és a sánta kutyáról!