Hideg szél söpri végig a várost. A decemberi tél bekeményített. Aki az utcán van, ilyenkor összébb húzza a kabátját és igyekszik melegebb helyre érni. Nos, ez ma nem a városháza. De nem ám azért, mert elromlott a fűtés. Egyszerűen a légkör fagyott meg. Új reflexeket kell begyakorolni az esetleges túléléshez: Nézz körül, mielőtt szóba állnál valakivel! A mobilt kapcsold ki, az akkut vedd ki belőle! Suttogva beszélj, ha van rádiód, tekerd hangosra! Rettegj, ha az előző vezetés nevezett ki, de ha nem, akkor is, mert hátha nem jól tudják.
Nem vagy jobb helyzetben akkor sem, ha az önkormányzat valamelyik intézményénél dolgozol, mert hiába árultad el a korábbi vezetést és hoztad a belső füleseket a későbbi győzteseknek: ha kell a hely valakinek, hát kell a hely. Terjed a hír: az egyik szegedi közüzemi cég 18 éve regnáló igazgatója Fidesz-párttagkönyvvel a zsebében repült. Jó-jó, de akkor mi a hűség garanciája. A parancsok, mint a Charlie angyalainál titokzatos fal mögül érkeznek, vagy ahogy József Attila 1937-ben(!) megírta: „fortélyos félelem igazgat”.
Ne túlozz, mondhatnánk, 2010-ben élünk és ez mégis csak egy demokratikusnak mondott ország. Természetes, hogy a messziről jött ember a földijeit akarja maga mellett látni. Természetes? Tényleg természetes, hogy Miskolc csak nem miskolciakkal tud megújulni? Hogy az, aki itt húzott le 20-30-40 évet most remegő gyomorral örül, ha maradhat.
A városnak iszonyatos szüksége van fejlesztésekre. Ehhez program kell és pénz, központi pénz. A programból eddig semmi nem látszik, csak vizsgálat vizsgálat hátán. És ha ezeknek vége lesz, lesz program? És a pénz? Nos, ez sem jön magától. Emberek tucatjainak kellene járni a minisztériumokat. Lobbizni, kilincselni, mert sok a versenytárs és sok az éhes település. Ehhez csapat kell. De a frusztrált, megfélemlített emberekből, hogy lesz csapat?
A szmog jelképesen is ráült a városra. Úgy tűnik az agyakra is.
